2014. augusztus 8., péntek

2. harmad- első 10 perc

*Reggel*

Azt hittem megőrülök, mire végre felébredt egyik tesóm, ugyanis 5 óra óta legalább hatszor megmostam a fogam és még kétszer ennyiszer voltam a mosdóban. Hét órakor végre Taylor sétált le és azonnal magamhoz öleltem, könnyeim egyenesen pizsamaként használt topjára estek. 
-Istenem, Louis! Mi történt veled? Már tegnap is furcsa voltál nekem! Ki csinálta ezt veled?- fogta meg arcomat két oldalról és hüvelyk ujjával letörölte nedves arcom. 
-Senki! Csak kimerültem!- bizonygattam és leültem a konyhaasztalhoz. Vékony karjait nyakam köré fonta és összefűzte őket mellkasomon, ami kellemes biztonság érzetet biztosított nekem. 
-Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Az öcsém vagy és feltétel nélkül szeretlek.- adott arcomra egy puszit, mire halvány mosollyal válaszoltam. 
-Köszönöm.- simogattam meg kézfejét és a hűtő elé léptem.- Mit kérsz reggelire?
-Pirítóst vajjal és lekvárral.- kuncogott, mivel mindkettőnknek az a kedvence és nem tartozik a bonyolult ételek közé. 
-Igazán jó választás, kisasszony!- raktam elé az elkészült kenyereket 5 percen belül. 
-Lekötelez, Mr. Tomlinson.- vigyorgott és elkezdett enni, amikor én is csatlakoztam hozzá.
-Fúj... Ti már megint ilyet esztek?- ült mellém Chloe és fintorogva készített magának müzlit. Reggeli után én mosogattam el, majd mindhárman elkészülődtünk és együtt mentünk az iskolába, ahol Harry várt rám a kapuban, hatalmas mosollyal az arcán.
-Szia Louis!- vont magához a vállamat átölelve, mire a nővéreim kikerekedett szemekkel néztek minket.- Látom tegnap még nem sikerült beüzemelned az ajándékom. Kár.- kuncogott.
-Harry... Kérlek, ne bánts!- kérleltem, ugyan tudtam, hogy abban a pillanatban minden férfiasság kiszállt belőlem és elsírtam magam.
-Ugyan, Lou baba! Csak beszélgetni szeretnék veled.- húzott az iskola mögé, ahol senki nem járt és nem is látott minket. A fal mellé lökött, ahol lecsúsztam a földre és csak figyeltem fölém magasodó alakját. Fekete tornacipőjét keményen nyomta ágyékomba, mire csak sziszegve próbáltam lelökni magamról, de nem hagyta.- Ne félj, ez még semmi ahhoz képest, ami vár rád. Ez még csak a második nap, Lulu!- hajolt előre és megfogta az állam, hogy szemébe nézzek, de így egész testsúlya azon a lábán volt, ami kellemetlen helyen nyomódott testembe, így akaratlanul is egy könnycsepp csúszott le arcomon.- Csak nem fáj, kislány? Mégis mi?- forgatta meg cipőjét, így ordítva feszültem meg egész testemben, mire erőteljesebben csinálta. Próbáltam szabadulni, de egyik kezével összefogta az én két karomat fejem fölött, miközben még mindig fejemet tartotta és gúnyos vigyorral figyelte szenvedésemet, majd mikor nagyot üvöltöttem megnyalta az ajkát, mint egy idegbeteg és végre elengedett. Gatyám teljesen vörös volt a lábbelije talpáról ráragadt salak miatt, de nem tudtam vele foglalkozni, így mikor elment gyorsan iszkoltam a termünkbe, ahol az összes osztálytársam egy emberként röhögött fel.
-Mi van, Tomlinson? Meghágtad a futópályát?- kacagott hangosan Ed, aki egy magas, fekete és zsíros hajú srác. Annyira sötét, hogy egyszer mikor a tanárnő kérte a háziját azt mondta, hogy megette és kiderült, hogy igazat mondott.
-Nem.- poroltam le magam és a helyemre mentem, Harry közben végig rám mosolygott ördögien, de nem figyeltem rá. Leültem elé és próbáltam az órákra koncentrálni, de természetesen nem tudtam, mivel egész nap éreztem magamon Styles szúrós pillantását.
Ebédnél elfoglaltam a szokásos helyemet, de amikor egy izmos test csapódott nekem oldalról megállt bennem az ütő és leejtettem a tálcámra a villám. Mikor oldalra pillantottam nem az a látvány fogadott, amit vártam, ugyanis a göndör fürtök helyett egy tökéletesen beállított, fekete hajkoronával találtam szemben magam.
-Zayn?- lepődtem meg, mire mosolyogva felém fordult és csöndben kezdett el enni. Olyan sokáig szuggeráltam pislogás nélkül, hogy szemeim a kiszáradás határán álltak, de ekkor természetesen mindennek tönkre kellett menni, mivel, mint minden mesében, itt is megjelent a fő gonosz.
-Mit csinálsz itt, Malik?- foglalt helyet haverjával szemben, de Ő csak boldogan evett tovább, szóra se méltatva Harryt, ami az én szememben hatalmas bátorság volt részéről. Némán fogyasztottuk el az ebédünket, majd amikor a végén használatba vettem a szalvétát Zayn felnevetett és kikapta a kezemből.
-Buzi vagy, Tomlinson? A lányok használják ezt a szart!- dobta a tányéromba, majd visszavitte az evőeszközeit a konyhába, hála az égnek az előtt, hogy válaszolhattam volna a kérdésére.
-Mondd csak ki, hogy az vagy. Én már tudom.- evett békésen Styles, mire az összes vér kiszökött arcomból és lelki szemeim előtt megjelent külsőm jelenlegi állapota. Mit ne mondjak, nem volt túl biztató.
-Én a lányokat szeretem.- piszkáltam az ujjaimat, de periférikus látásomnak köszönhetően láttam, hogy engem bámult.
-Ezt még Te magad sem hiszed el.- nevetett, majd Ő is felkelt és távozott, ekkor viszont újra Zayn jelent meg, de úgy tűnt, mintha sietne, hogy Harry ne lássa meg.
-4-re gyere a jégcsarnok előtti parkolóba.- súgta a fülembe, majd el is tűnt, otthagyva engem kételyek közt kapálózva, de eldöntöttem, hogy nem leszek nyámnyila és elmegyek a megbeszélt találkozóhelyre. Megbeszélt? Inkább kijelölt.
Fél négykor már a padon vártam a fekete fiút, aki természetesen csak négy után tíz perccel volt hajlandó megjelenni és egyből elhelyezkedett mellettem a fa ülő alkalmatosságon. A torkom azonnal kiszáradt, tenyereim pedig izzadni kezdtek minden ok nélkül, ugyanis Zayn kedvesen nézett rám és eddig egyszer sem volt velem gonosz, ellenben a fél iskolával, akik napi szinten űzik a "Szívassuk Tomlinson" nevezetű játékot.
-Utólag is boldog szülinapot szeretnék kívánni.- tette aránytalanul nagy kezét combomra, amibe egész testem beleremegett.
-Kö...Köszönöm.- dadogtam idegesen. Egyszerűen biztos, hogy nem csak ezért hívott ide. Az nem lehet!
-Louis, tőlem nem kell félned. Lehet, hogy Harryvel lógok, de hidd el, hogy nem vagyok olyan, mint Ő. Te nem ismered milyen valójában, én azonban tudom az összes titkát. Nem olyan kemény, amilyennek mutatja magát.- kezdte el simogatni lábamat, mire heves frusztráció lépett fel nálam, de próbáltam nem mutatni.
-Aha.- próbáltam észrevétlenül arrébb csúszni, de magánál tartott és egyre intimebb helyeken járt a keze, már belsőcombomat kényeztette. Hirtelen ugrottam fel és hátrálni kezdtem, de jött utánam.- Zayn! Én heteró vagyok!- próbálkoztam, de valahogy éreztem, hogy ez nem fogja meghatni.
-Aha, persze. Én meg egy szőrös kiscsibe, aki bőrkabátban síel a parton. Jó vicc volt!- kapta el a karom és magához rántott, amitől jólesően morgott egyet, ugyanis ágyékaink összeértek.- Ha tudnád, hogy milyen régóta figyellek!- szívta be alsó ajkát, mire erőteljesen taszítottam el magamtól.
-Hagyj békén!- rohantam el meglepett alakjától és egészen hazáig nem is lassítottam tüdőpróbáló tempómon. Szobámba érve bevágtam magam mögött az ajtót és hevesen zihálva ültem az ágyamra, majd karjaimat magam köré fonva figyeltem plafonomat. Zayn meleg. Ez nem kérdés, méghozzá engem akar. Nem fogom neki hagyni, hogy egy éjszakára felvigyen magához, majd ott hagyjon teljesen megszégyenülve.
-Louis, kicsim, Téged keresnek!- hallottam meg anya hangját, mire csak riadtan visszakiáltottam.
-Ki az?- keltem fel puha fekhelyemről és kiléptem az ajtóm elé, ahol két kar fonódott derekam köré és visszalökött saját fenségterületemre.
-Én.- vigyorgott gonoszan Harry és kulcsra zárta mögöttünk a nyílászárót. A pulzusom újra az egekbe szökött és csak figyeltem méreg zöld szemeit, melyek baj jóslóan csillogtak a délutáni napfényben.- Hova tűntél olyan hirtelen délután? Nem is vártad meg az ajándékod!- markolt a hajamba és lerántott a földre, de meg se nyikkantam, nehogy a családom meghallja.- Nincs kedved lemenni a partra?- emelt fel és az ajtó felé lökdösött, de hirtelen megállt és nevetve felvett valamit a földről.- Hoppácska! Mit látnak szemeim?- tartotta szemem elé a kést, amit Ő adott nekem tegnap, amiről én már el is feledkeztem, hogy oda dobtam. A vér meghűlt ereimben, mire ördögi vigyort villantott rám és ekkor már tudtam, hogy ez fájni fog. Két másodpercébe telt, míg leszakította rólam a pólómat, majd egy gúnyos vigyorral alhasamhoz érintette a hideg fémet. Apró csíkot húzott bőrömön, amiből így lassan kezdett szivárogni a vér, de nem túl nagy mennyiségben.
-Miért teszed ezt velem?- csuklott el a hangom, de mintha meg sem hallotta volna és újabb vágásokat ejtett rajtam. Úgy nézett ki, mint aki nem bír leállni, gatyámat pedig már teljesen eláztatta a vörös folyadék. Lihegve, hatalmas, beteg vigyorral állt előttem és leejtette a kést a szőnyegemre, majd megnézte mesterművét. Remegve tartottam magam az ágytámlán és zokogtam az égető érzéstől, de Harry csak nevetett.
-Legalább így már nem fogod az undorító testedet mutogatni a parton.- vágta nekem a pólóm, amit készségesen fölvettem és térdeimet mellkasomhoz húzva ültem az ágyon, egyre csak szipogva.
-Louis!- hallottam meg Taylor kopogását és vékony hangját, mire Styles felpattant és készségesen kitárta az ajtómat, ahol nővérem kikerekedett szemekkel bámult a göndörkére.- Szia, Harry.- jelent meg végül tesóm arcán egy szerelmesen bárgyú vigyor.- Anya üzeni, hogy kész a kaja és Téged is örömmel látunk.- fordult újra életem elrontója felé, aki csak angyali mosollyal állt, amitől esküszöm úgy nézett ki, mint az összes lányos apa álma.
-Köszi, szívesen csatlakozok.- simította végig Tay karján, mire a csaj épphogy nem olvadt el, majd nyálat csorgatva elhagyta a szobámat.- Fullos kis csaj!- nézett rám a sátán ajkait végignyalva, mire testemet végigjárta a féltékenység, habár tudtam, hogy semmi esélyem nála.
-Őt ne bántsd!- suttogtam, mire felnevetett.
-Soha nem bántanék egy ilyen jó bigét!- húzott fel az ágyból és megvárta míg átveszem véres ruháim, bekötözöm sebeim, majd lerángatott a konyhába, ahol az ajtóban előre engedett.- Köszönöm szépen a meghívást, Mrs. Tomlinson!- csókolt kezet anyukámnak, mire majdnem engem is a padlóról kellett összekaparni, nemhogy édesanyámat, aki imádta az udvarias fiúkat.
-Bármikor szívesen látunk, Harry.- ültette le a srácot mellém és egész vacsora alatt körbeugrálta. Nővéreim Styles minden egyes szaván úgy csüngtek, mintha az életük múlna rajta, Ő pedig élvezettel mesélt nekik bármiről, amiről kérdezték, egyedül a családjával kapcsolatban nem volt hajlandó beszélni. A göndör annyit evett, hogy anya szerintem szerelmes lett belé, ugyanis szerinte csak akkor férfi egy férfi, ha jó étvágya van, amit megtalált Harryben, emellett lovagias is volt és meg tudta nevettetni a lányokat.
-Hihetetlen finom volt a vacsora, Mrs. Tomlinson. Köszönöm szépen a kedves vendéglátást!- pakolta el a tányérjait maga után.
-Ugyan már, Harry! Egyébként pedig hívj csak Jaynek.- legyintett anyu kuncogva, mint egy tizenéves gimnazista, majd magához húzta a jégkorong játékost és boldogan ölelgette.
-Megtisztel, Jay.- vette magára a cipőit és nagy búcsúzkodás után távozott, nekem pedig valahonnan a sarokból kellett előszednem a leesett állam.
-Örülök neki, hogy ilyen kedves fiúval barátkozol, mint Harry.- mosolygott rám anya és ma este kivételesen még mosogatnom sem kellett, így bezárkóztam szobámba és magamba zuhantam. Mindenkivel olyan kedves, csak velem ilyen gonosz. Mit tettem vele, hogy ezt érdemlem? Ha a ma esti viselkedésére gondoltam egész testem átjárta a boldogság, de ilyenkor oldalam égető érzése visszahozott a szörnyű jelenbe, ahol Styles engem lehetetlenül utál, miközben másokkal olyan, mint egy kezesbárány. Bárcsak velem is normális lenne!
Ledobtam farmeromat és felsőmet, majd fogmosás után bebújtam puha ágyamba és vigyázva csípőmre elaludtam. 

16 megjegyzés:

  1. Úr-is-ten! Harry de köcsög rohadt fasz, affene vigye el. Huhh, kiváncsi vagyoook.

    VálaszTörlés
  2. Most találtam nemrég a blogodra, és nagyon bejön, bár Harry elég durva, nehéz ehhez hozzászoknom... Majd bele jövök :)
    Kíváncsi vagyok, hogy mit hozol ki ebből a történetből, felkeltetted az érdeklődésem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Gondolod el, nekem milyen volt megszokni a másik történetem után! :D De hát, kell a kihívás! :) Remélem nem okozok csalódást! :D

      Törlés
  3. Most találtam nem régen a blogot és nagyon tetszik !Kérlek siess a kövivel! :D

    VálaszTörlés
  4. Áhhhhh...... imádom a blogod örülök hogy megtaláltam!Harry egy nagy köcsög remélem nem sokára meg változik!Sajnálom szegény Louis-t!Siess a kövivel mert megöl a kíváncsiság! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Nagyon szépen köszönöm! :D Majd minden kiderül! :D Megpróbálok. :)

      Törlés
  5. Szia! :) Új olvasód lennék, és egyszerűen imádom a blogod, annak ellenére, hogy Harry maga az ördög. Szörnyű amit csinál Lou-val, remélem majd kiderül miért.
    Mindenkivel kedves, édes, aranyos, és Louisval mit csinál?! Hihetetlenül jó színész, bár szerintem a nagy zöld szemeknek mindenki bedől, ahogy a cuki gödröcskéinek is, elmaradhatatlan, hogy ellenállhatatlan mosolyát kihagyjam.
    Elnézést, ha kicsit zavaros, amit írok, de mindig olyan állapotba kerülök, ha olvasom ezt a csodát, hogy azt nem tudom elmondani.(látod, még egy értelmes mondatot se tudok megfogalmazni :D )
    Szóval, így a végére azt mondom, hogy mindig olvasom, de nem ígérhetem, hogy mindig írni fogok komit, ezért már most bocsánatot kérek!
    Oh, igen még valami. Egyedül azt sajnálom, hogy kicsit ritkán jönnek a részek, ezzel azt éred el, hogy az ujjaimon nem marad köröm.. :D De megéri várni rá.

    Xx Dia Devine

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Hali :) Nagyon örülök neked! Most sajnos nyaralok, így nem tudom írni a részt. :/ Harry tényleg elég gonosz. :/ :D Nem baj, én megértelek! :D Egyáltalán nem baj, ha nem komizol! :) Remélem nem okozok csalódást! :) Megpróbálok sietni!

      Törlés
  6. OMMGGGGG kövit akarok most azonnal !
    Harry te egy beteg állat vagy !
    Zayn pedig hát érdekes de jobb mint Harry !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Bocsánat, hogy eddig nem írtam! Nem tudom, hogy mikor tudok majd írni. :/
      :) Örülök, hogy tetszik!

      Törlés
  7. Ezt nem teheted velünk! Ilyen nincs.... ezért komolyan meg akarlak büntetni. Kell a folytatás, ez így, ebben a formában nem maradhat.... Ha belekezdtél, akkor tessék rá időt szakítani, és írni, legalább napi 20 percet, akkor is összejön a rész hamar. Tudod, mit szoktak mondani: mindenkinek arra van ideje, amire akarja.... persze ez csak közhely, de azért biztosan le lehet csípni innen-onnan néhány percet, hogyha ennyien várunk rá!!!

    LÉCCILÉCCILÉCCILÉCCILÉCCI....

    becca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, tudom és nem is szeretném, hogy így maradjon és valami hihetetlen módon szégyellem magam azért, mert nem írom. Megpróbálom összekapni magam és komolyabban foglalkozni a blogommal. Nagyon sajnálom!

      Törlés
  8. Szia! Lesz meg valaha resz? Szivesen olvasnam.:(

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Kérlek!!Kövit gyorsan!!!Beleszerettem ebbe a blogba bár Harry kissé durva:DLou viszont ahhw(<3) csak ne szenvedne annyit!:(
    Nagyon tetszik így tovább~T_T~

    VálaszTörlés