2. harmad- első 10 perc

*Reggel*

Azt hittem megőrülök, mire végre felébredt egyik tesóm, ugyanis 5 óra óta legalább hatszor megmostam a fogam és még kétszer ennyiszer voltam a mosdóban. Hét órakor végre Taylor sétált le és azonnal magamhoz öleltem, könnyeim egyenesen pizsamaként használt topjára estek. 

-Istenem, Louis! Mi történt veled? Már tegnap is furcsa voltál nekem! Ki csinálta ezt veled?- fogta meg arcomat két oldalról és hüvelyk ujjával letörölte nedves arcom. 

-Senki! Csak kimerültem!- bizonygattam és leültem a konyhaasztalhoz. Vékony karjait nyakam köré fonta és összefűzte őket mellkasomon, ami kellemes biztonság érzetet biztosított nekem. 

-Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Az öcsém vagy és feltétel nélkül szeretlek.- adott arcomra egy puszit, mire halvány mosollyal válaszoltam. 

-Köszönöm.- simogattam meg kézfejét és a hűtő elé léptem.- Mit kérsz reggelire?

-Pirítóst vajjal és lekvárral.- kuncogott, mivel mindkettőnknek az a kedvence és nem tartozik a bonyolult ételek közé. 

-Igazán jó választás, kisasszony!- raktam elé az elkészült kenyereket 5 percen belül. 

-Lekötelez, Mr. Tomlinson.- vigyorgott és elkezdett enni, amikor én is csatlakoztam hozzá.

-Fúj... Ti már megint ilyet esztek?- ült mellém Chloe és fintorogva készített magának müzlit. Reggeli után én mosogattam el, majd mindhárman elkészülődtünk és együtt mentünk az iskolába, ahol Harry várt rám a kapuban, hatalmas mosollyal az arcán.
-Szia Louis!- vont magához a vállamat átölelve, mire a nővéreim kikerekedett szemekkel néztek minket.- Látom tegnap még nem sikerült beüzemelned az ajándékom. Kár.- kuncogott.
-Harry... Kérlek, ne bánts!- kérleltem, ugyan tudtam, hogy abban a pillanatban minden férfiasság kiszállt belőlem és elsírtam magam.
-Ugyan, Lou baba! Csak beszélgetni szeretnék veled.- húzott az iskola mögé, ahol senki nem járt és nem is látott minket. A fal mellé lökött, ahol lecsúsztam a földre és csak figyeltem fölém magasodó alakját. Fekete tornacipőjét keményen nyomta ágyékomba, mire csak sziszegve próbáltam lelökni magamról, de nem hagyta.- Ne félj, ez még semmi ahhoz képest, ami vár rád. Ez még csak a második nap, Lulu!- hajolt előre és megfogta az állam, hogy szemébe nézzek, de így egész testsúlya azon a lábán volt, ami kellemetlen helyen nyomódott testembe, így akaratlanul is egy könnycsepp csúszott le arcomon.- Csak nem fáj, kislány? Mégis mi?- forgatta meg cipőjét, így ordítva feszültem meg egész testemben, mire erőteljesebben csinálta. Próbáltam szabadulni, de egyik kezével összefogta az én két karomat fejem fölött, miközben még mindig fejemet tartotta és gúnyos vigyorral figyelte szenvedésemet, majd mikor nagyot üvöltöttem megnyalta az ajkát, mint egy idegbeteg és végre elengedett. Gatyám teljesen vörös volt a lábbelije talpáról ráragadt salak miatt, de nem tudtam vele foglalkozni, így mikor elment gyorsan iszkoltam a termünkbe, ahol az összes osztálytársam egy emberként röhögött fel.
-Mi van, Tomlinson? Meghágtad a futópályát?- kacagott hangosan Ed, aki egy magas, fekete és zsíros hajú srác. Annyira sötét, hogy egyszer mikor a tanárnő kérte a háziját azt mondta, hogy megette és kiderült, hogy igazat mondott.
-Nem.- poroltam le magam és a helyemre mentem, Harry közben végig rám mosolygott ördögien, de nem figyeltem rá. Leültem elé és próbáltam az órákra koncentrálni, de természetesen nem tudtam, mivel egész nap éreztem magamon Styles szúrós pillantását.
Ebédnél elfoglaltam a szokásos helyemet, de amikor egy izmos test csapódott nekem oldalról megállt bennem az ütő és leejtettem a tálcámra a villám. Mikor oldalra pillantottam nem az a látvány fogadott, amit vártam, ugyanis a göndör fürtök helyett egy tökéletesen beállított, fekete hajkoronával találtam szemben magam.
-Zayn?- lepődtem meg, mire mosolyogva felém fordult és csöndben kezdett el enni. Olyan sokáig szuggeráltam pislogás nélkül, hogy szemeim a kiszáradás határán álltak, de ekkor természetesen mindennek tönkre kellett menni, mivel, mint minden mesében, itt is megjelent a fő gonosz.
-Mit csinálsz itt, Malik?- foglalt helyet haverjával szemben, de Ő csak boldogan evett tovább, szóra se méltatva Harryt, ami az én szememben hatalmas bátorság volt részéről. Némán fogyasztottuk el az ebédünket, majd amikor a végén használatba vettem a szalvétát Zayn felnevetett és kikapta a kezemből.
-Buzi vagy, Tomlinson? A lányok használják ezt a szart!- dobta a tányéromba, majd visszavitte az evőeszközeit a konyhába, hála az égnek az előtt, hogy válaszolhattam volna a kérdésére.
-Mondd csak ki, hogy az vagy. Én már tudom.- evett békésen Styles, mire az összes vér kiszökött arcomból és lelki szemeim előtt megjelent külsőm jelenlegi állapota. Mit ne mondjak, nem volt túl biztató.
-Én a lányokat szeretem.- piszkáltam az ujjaimat, de periférikus látásomnak köszönhetően láttam, hogy engem bámult.
-Ezt még Te magad sem hiszed el.- nevetett, majd Ő is felkelt és távozott, ekkor viszont újra Zayn jelent meg, de úgy tűnt, mintha sietne, hogy Harry ne lássa meg.
-4-re gyere a jégcsarnok előtti parkolóba.- súgta a fülembe, majd el is tűnt, otthagyva engem kételyek közt kapálózva, de eldöntöttem, hogy nem leszek nyámnyila és elmegyek a megbeszélt találkozóhelyre. Megbeszélt? Inkább kijelölt.
Fél négykor már a padon vártam a fekete fiút, aki természetesen csak négy után tíz perccel volt hajlandó megjelenni és egyből elhelyezkedett mellettem a fa ülő alkalmatosságon. A torkom azonnal kiszáradt, tenyereim pedig izzadni kezdtek minden ok nélkül, ugyanis Zayn kedvesen nézett rám és eddig egyszer sem volt velem gonosz, ellenben a fél iskolával, akik napi szinten űzik a "Szívassuk Tomlinson" nevezetű játékot.
-Utólag is boldog szülinapot szeretnék kívánni.- tette aránytalanul nagy kezét combomra, amibe egész testem beleremegett.
-Kö...Köszönöm.- dadogtam idegesen. Egyszerűen biztos, hogy nem csak ezért hívott ide. Az nem lehet!
-Louis, tőlem nem kell félned. Lehet, hogy Harryvel lógok, de hidd el, hogy nem vagyok olyan, mint Ő. Te nem ismered milyen valójában, én azonban tudom az összes titkát. Nem olyan kemény, amilyennek mutatja magát.- kezdte el simogatni lábamat, mire heves frusztráció lépett fel nálam, de próbáltam nem mutatni.
-Aha.- próbáltam észrevétlenül arrébb csúszni, de magánál tartott és egyre intimebb helyeken járt a keze, már belsőcombomat kényeztette. Hirtelen ugrottam fel és hátrálni kezdtem, de jött utánam.- Zayn! Én heteró vagyok!- próbálkoztam, de valahogy éreztem, hogy ez nem fogja meghatni.
-Aha, persze. Én meg egy szőrös kiscsibe, aki bőrkabátban síel a parton. Jó vicc volt!- kapta el a karom és magához rántott, amitől jólesően morgott egyet, ugyanis ágyékaink összeértek.- Ha tudnád, hogy milyen régóta figyellek!- szívta be alsó ajkát, mire erőteljesen taszítottam el magamtól.
-Hagyj békén!- rohantam el meglepett alakjától és egészen hazáig nem is lassítottam tüdőpróbáló tempómon. Szobámba érve bevágtam magam mögött az ajtót és hevesen zihálva ültem az ágyamra, majd karjaimat magam köré fonva figyeltem plafonomat. Zayn meleg. Ez nem kérdés, méghozzá engem akar. Nem fogom neki hagyni, hogy egy éjszakára felvigyen magához, majd ott hagyjon teljesen megszégyenülve.
-Louis, kicsim, Téged keresnek!- hallottam meg anya hangját, mire csak riadtan visszakiáltottam.
-Ki az?- keltem fel puha fekhelyemről és kiléptem az ajtóm elé, ahol két kar fonódott derekam köré és visszalökött saját fenségterületemre.
-Én.- vigyorgott gonoszan Harry és kulcsra zárta mögöttünk a nyílászárót. A pulzusom újra az egekbe szökött és csak figyeltem méreg zöld szemeit, melyek baj jóslóan csillogtak a délutáni napfényben.- Hova tűntél olyan hirtelen délután? Nem is vártad meg az ajándékod!- markolt a hajamba és lerántott a földre, de meg se nyikkantam, nehogy a családom meghallja.- Nincs kedved lemenni a partra?- emelt fel és az ajtó felé lökdösött, de hirtelen megállt és nevetve felvett valamit a földről.- Hoppácska! Mit látnak szemeim?- tartotta szemem elé a kést, amit Ő adott nekem tegnap, amiről én már el is feledkeztem, hogy oda dobtam. A vér meghűlt ereimben, mire ördögi vigyort villantott rám és ekkor már tudtam, hogy ez fájni fog. Két másodpercébe telt, míg leszakította rólam a pólómat, majd egy gúnyos vigyorral alhasamhoz érintette a hideg fémet. Apró csíkot húzott bőrömön, amiből így lassan kezdett szivárogni a vér, de nem túl nagy mennyiségben.
-Miért teszed ezt velem?- csuklott el a hangom, de mintha meg sem hallotta volna és újabb vágásokat ejtett rajtam. Úgy nézett ki, mint aki nem bír leállni, gatyámat pedig már teljesen eláztatta a vörös folyadék. Lihegve, hatalmas, beteg vigyorral állt előttem és leejtette a kést a szőnyegemre, majd megnézte mesterművét. Remegve tartottam magam az ágytámlán és zokogtam az égető érzéstől, de Harry csak nevetett.
-Legalább így már nem fogod az undorító testedet mutogatni a parton.- vágta nekem a pólóm, amit készségesen fölvettem és térdeimet mellkasomhoz húzva ültem az ágyon, egyre csak szipogva.
-Louis!- hallottam meg Taylor kopogását és vékony hangját, mire Styles felpattant és készségesen kitárta az ajtómat, ahol nővérem kikerekedett szemekkel bámult a göndörkére.- Szia, Harry.- jelent meg végül tesóm arcán egy szerelmesen bárgyú vigyor.- Anya üzeni, hogy kész a kaja és Téged is örömmel látunk.- fordult újra életem elrontója felé, aki csak angyali mosollyal állt, amitől esküszöm úgy nézett ki, mint az összes lányos apa álma.
-Köszi, szívesen csatlakozok.- simította végig Tay karján, mire a csaj épphogy nem olvadt el, majd nyálat csorgatva elhagyta a szobámat.- Fullos kis csaj!- nézett rám a sátán ajkait végignyalva, mire testemet végigjárta a féltékenység, habár tudtam, hogy semmi esélyem nála.
-Őt ne bántsd!- suttogtam, mire felnevetett.
-Soha nem bántanék egy ilyen jó bigét!- húzott fel az ágyból és megvárta míg átveszem véres ruháim, bekötözöm sebeim, majd lerángatott a konyhába, ahol az ajtóban előre engedett.- Köszönöm szépen a meghívást, Mrs. Tomlinson!- csókolt kezet anyukámnak, mire majdnem engem is a padlóról kellett összekaparni, nemhogy édesanyámat, aki imádta az udvarias fiúkat.
-Bármikor szívesen látunk, Harry.- ültette le a srácot mellém és egész vacsora alatt körbeugrálta. Nővéreim Styles minden egyes szaván úgy csüngtek, mintha az életük múlna rajta, Ő pedig élvezettel mesélt nekik bármiről, amiről kérdezték, egyedül a családjával kapcsolatban nem volt hajlandó beszélni. A göndör annyit evett, hogy anya szerintem szerelmes lett belé, ugyanis szerinte csak akkor férfi egy férfi, ha jó étvágya van, amit megtalált Harryben, emellett lovagias is volt és meg tudta nevettetni a lányokat.
-Hihetetlen finom volt a vacsora, Mrs. Tomlinson. Köszönöm szépen a kedves vendéglátást!- pakolta el a tányérjait maga után.
-Ugyan már, Harry! Egyébként pedig hívj csak Jaynek.- legyintett anyu kuncogva, mint egy tizenéves gimnazista, majd magához húzta a jégkorong játékost és boldogan ölelgette.
-Megtisztel, Jay.- vette magára a cipőit és nagy búcsúzkodás után távozott, nekem pedig valahonnan a sarokból kellett előszednem a leesett állam.
-Örülök neki, hogy ilyen kedves fiúval barátkozol, mint Harry.- mosolygott rám anya és ma este kivételesen még mosogatnom sem kellett, így bezárkóztam szobámba és magamba zuhantam. Mindenkivel olyan kedves, csak velem ilyen gonosz. Mit tettem vele, hogy ezt érdemlem? Ha a ma esti viselkedésére gondoltam egész testem átjárta a boldogság, de ilyenkor oldalam égető érzése visszahozott a szörnyű jelenbe, ahol Styles engem lehetetlenül utál, miközben másokkal olyan, mint egy kezesbárány. Bárcsak velem is normális lenne!
Ledobtam farmeromat és felsőmet, majd fogmosás után bebújtam puha ágyamba és vigyázva csípőmre elaludtam. 

1. aranykorong

:D A blog megkapta az első díját, amiért hihetetlenül hálás vagyok  Mary-Anne-k. :)

Szabályok:

1. Tedd ki, hogy kitől van a díj!
2. Írj magadról 11 dolgot!
3. Válaszolj 11 kérdésre!
4. Tegyél fel 11 kérdést!
5. Küld tovább 11 embernek!




Magamról 11 dolog:

1. Imádom a magasságot és az extrém dolgokat. 

2. A vidámparkban a kedvencem a magas esés, amikor egy székben ülsz és felvisz egy torony nagyon magasra és nem áll meg, hanem hirtelen elkezd zuhanni és a gyomrod olyan, mintha a torkodban lenne. 

3. A brake dance-et is imádom. Az az, amikor ilyen csésze szerűben ülsz és össze-vissza pörög a saját tengelye körül, meg több ilyen cucc is egymás körül. Egymás után 8-szor ültem fel rá.

4. Nagyon imádok énekelni. 

5. Csak kár, hogy nem tudok! :D Bár nem nekem, hanem a körülöttem élőknek.

6. Holnaptól segítek az Erdélyből érkezett lányoknak különböző programokon.

7. Mindig is nagyon szerettem volna egy bátyust.

8. Hihetetlenül imádok olvasni, utoljára a Napos oldalt olvastam, amit mindenkinek ajánlok.

9. Nagyon szeretem az állatokat, kivéve a pókokat. Azoktól irtózom.

10. Egy év múlva szeretnék barna övre vizsgázni. (kyokushinkai karate)

11. Szeptemberben fogok felsőfokú vizsgát tenni angolból. Remélem sikerülni fog! :)

11 válasz:

1. Van valamilyen amuletted/szerencsetárgyad/ereklyéd?

Igen, van egy nyuszim, ami születésem óta megvan és Harrynek hívják, de nem Styles miatt, mivel a banda megalakulás előtt 9 évvel lett ez a neve. :) Apa adta neki, mert a szüleimtől kérdeztem, hogy mi legyen a neve. Akkor voltam 3 éves és elkezdtek ilyen átlagos neveket sorolni, mint Tapsi meg ilyenek. Mondtam nekik, hogy ezek unalmasak és ekkor elkezdtek ilyeneket, hogy Leila meg Joe. Apa egyszer csak azt mondta, hogy Harry és ez nekem nagyon tetszett, így ez lett a nyuszi neve. :)

2. Kedvenc étel?

A kedvencem a mirelit sonkás-gombás pizza és a gyros pitában, fokhagymás szósszal, de úgy, hogy kiszedem a pitából és azt külön eszem meg hozzá. :D

3. Kedvenc ital?

Az őszibaracklé és az őszibarackos Nestea. 

4. Kedvenc film?

Hú... Ez nehéz kérdés, de nagyon imádom a Karib tenger kalózai részeit és a Nagyfiúk mindkét részét. :) De például a Jack és Jillt is nagyon bírom és rengeteg horror filmet is. 

5. Kedvenc ország/város?

Kedvenc országom eddig talán Észtország, mert szerintem valami hihetetlenül gyönyörű, kedvenc városom pedig Elva! :D 

6. Van olyan amit egy emberben nagyon utálsz?

Igen, amikor valaki irigy a másik sikerére és ezt úgy mutatja ki, hogy inkább lebeszélné a másikat arról, amiben sikeres. :/

7. Legjobb dolog ami valaha történt veled?

Nagyon sok jó dolog történt velem és nem is tudnék egyet kiemelni, de talán az, hogy elkezdhettem karatézni.

8. Legrosszabb dolog ami valaha történt veled?

Elvesztettem a nagypapámat. ;(

9. Félsz valamitől igazán?

A pókoktól, de nagyon! Most is apa kivitt egyet a szobámból, én pedig lent a nappaliban elbújtam.

10. Mikor voltál igazán szerelmes?

Szerintem még soha nem voltam igazán szerelmes.

11. Pasi ideál?

Legyen vicces, lehessen vele jókat beszélgetni vagy hülyéskedni, szeressen utazni és legyen életvidám.

Előny az ilyen külső: 

(IMÁDOM!!! :D <3)

11 kérdés:

1. Szerinted miért van az embernek szüksége legalább 1 legjobb barátra?

2. Mi a véleményed azokról, akik drogot használnak, cigiznek, isznak?

3. Hány évesen voltál először fodrásznál?

4. Ki vagy te? (milyen ember)

5. Mit írnál, rajzolnál, festenél a faladra, ha soha többé nem jönne le?

6. Mit szólsz a mai világhoz?

7. Visszapörgetnéd az időt, ha lehetne?

8. Ha ezentúl csak egyetlen szólt használhatnál (mindenkinek ugyanazt mondhatnád) mi lenne az?

9. Van igaz barátod?

10. Melyik tulajdonságot keresed először egy emberben?

11. Melyik a kedvenc idézeted? 

11 blog, amiknek küldöm (nem lesz annyi):

More Than Friends

SINISTER

The Bromances

One Shots - Larry Stylinson

My first real crush...

Larry Stylinson - Love and Pain

1. harmad- második 10 perc

*Másnap reggel*

-Ébredj, Louis!- szuszogott fülembe Taylor, én pedig ijedten pattantam ki az ágyamból, de nem jól érkeztem a földre, így hatalmasat roppant a bokám. 

-Istenem, hogy miért én vagyok a világ legbénább embere!- ültem vissza a matracra és a fájó pontot masszíroztam. 

-Nagyon sajnálom.- ült mellém nővérem és hátamat simogatta, majd egy nedves kendővel letörölte az orrom alatti részt, gondolom még véres volt. 

-Nem érdekes. Megszoktam.- toltam el gyengéden vékony karját és fürdőmbe indultam, ahol újra megállapítottam, hogy ronda vagyok, mint minden nap. Egy vékony hang jelezte az ajtóban, hogy valaki belépett jelenlegi tartózkodási helyemre. 

-Csak boldog szülinapot szerettem volna kívánni.- nézett rám félénken Tay, csodálatosan csillogó, barna szemeivel. 

-Köszönöm.- küldtem felé egy félmosolyt és kiment. Boldogat? Nekem soha nem lesz egyetlen boldog napom sem többet, akkor miért pont a szülinapom lenne az? 

Magamra rángattam az ünneplőmet és hajamat megigazítva indultam el az iskola irányába. Mikor megláttam Stylest az épület előtti beton pályán a térdeim megremegtek és csak figyeltem lehengerlő alakját, tökéletesen belőtt haját és csillogó szemeit. Lassan sétáltam melléjük, de tisztes távolságot tartva tőlük, ugyanis én nem állhatok a társaságukban, amit megértek, hiszen engem mindenki utál. Egyedül figyeltem a hangos társaságokat, de nem volt ellenemre, mert legalább addig sem vagyok útban senkinek, nem lök fel senki és nem piszkálnak. Mikor meghallottuk az igazgató köszöntő szavait egy sorba rendeződött osztályunk, aminek én álltam a legvégén, egyedül. Megpróbáltam összehúzni magam a lehető legkisebbre, de természetesen láthatatlanná nem sikerült válnom, így pár másodpercen belül már Harry társaságát élvezhettem.
-Boldogat!- nyomott a kezembe egy kisebb méretű, súlyos dobozt, ami nem volt becsomagolva, de a szememben ez volt a legszebb dolog, amit valaha láttam. Sima celluxszal volt leragasztva, de olyan értékesnek éreztem, hogy megmozdulni nem mertem vele.- Ha hazaértél akkor nyisd ki.- mosolygott, de ez nem tűnt annyira gúnyosnak, mint az eddigiek, így boldogságom átvette testem felett az uralmat és vigyorogva néztem a szemébe.- Jól van, azért el ne olvadj nekem.- kuncogott és visszalépett saját kis bandájához.
Az egész napom azzal telt el, hogy bámultam a dobozt és minden pillanatban egyre boldogabb lettem, ami nálam hatalmas szó, mert elég régóta csak tettetem a jó érzéseimet. Igaz, néha eszembe jutott, hogy biztos csak megint átver és lehet, hogy üres a csomag, vagy valami visszataszító dolog, de kedvesebb volt a mosolya, mint eddig, így megbíztam benne. Alig bírtam magammal, csak a délutánra tudtam gondolni, amikor végre felbonthatom az ajándékot. Az órák sokkal lassabban vánszorogtak, igaz, hogy csak három osztályfőnökink volt, de valahogy eljött az ebédszünet, amikor az egész iskola a pincébe tódult, ahol az ebédlő volt. Egyedül ültem egy négyszemélyes asztalnál és csak Harryt figyeltem, ahogy boldogan beszélget Zaynnel, az egyik osztálytársunkkal, aki néha lazán beletúrt rövid, éj-fekete hajába, majd beharapta hihetetlenül rózsaszín alsó ajkát és töretlen figyelmet fordított Styles felé. Minden mozdulatánál izmai megfeszültek és az összes tetoválás karján láthatóvá vált. Nagyon sokszor álmodtam azt, hogy én is ott ülhetek mellettük és olyan felszabadultan nevethetek, ahogy Ők teszik. Boldogok és gondtalanak, amit én nem sok esetben mondhattam el magamról. Imádtam még csak figyelni is ezt a számomra elérhetetlen álomvilágot, amiben Zayn és Harry él. Sokan csapódnak hozzájuk, de Őket nem érdekli senki más, Ők teljesen jól elvannak ketten is.
Hazafele a gyomrom olyan szinten liftezett, hogy féltem, rosszul leszek, de épségben hazaértem, ahol a szobámba rohantam a dobozt pedig leraktam az íróasztalom közepére. Egy hatalmas levegőt véve letéptem a ragasztószalagot és felnyitottam a barna tárolót.
Tüdőm sípolt minden egyes lélegzetvételnél, összerogytam, a kezeim remegtek és semmit nem láttam könnyeim okozta nedves réteg miatt, ami szemeimet takarta. Csendesen törölgettem az általam megállíthatatlannak titulált sós cseppek rengetegét, de végül sikerült megnyugodnom és szemmagasságba emeltem a fehér borítékot, amin egyetlen-egy szó állt, mégpedig a nevem. Ronda, elkapkodott írás volt, nekem mégis tetszett, mert Harry írta. Egyetlen lap volt, amit előszedtem és szemeim egyből a kusza írásra tapadtak.

"Louis, 
           Tetszett az ajándékom, Te világ szégyene? Remélem használni fogod, nehogy kárba vesszen! Nyugodj meg, ez csak az ajándékod fele, holnap megkapod a másik részét is! Aludj jól, Tomlinson, de ne feledd! Egy rossz mozdulat és esküszöm úgy megverlek, hogy a saját anyád elhányja magát a látványodra, bár erősen kételkedem, hogy így nem teszi. Mindenkinek könnyebb lenne, ha Te azt tennéd, amit a kis cetlire írtam.


                                                       Sok sikert hozzá, 
                                                                                  Harry"

Fájdalmasan markoltam meg a hajamat és felkeltem a doboz mellé, amiben ott csillogott Harry ajándéka, de bár soha ne láttam volna meg, hogy mit rejt a barna karton! Megfogtam a fekete markolatot és csak figyeltem az éles pengét, amire egy kis cetli volt rögzítve. Letéptem róla és egyre nedvesedő szemekkel olvastam el az egyetlen sort.

"Használati utasítás: 1. Öld meg magad."

Megfogtam keményen a kést és a szoba másik végébe dobtam, ahol a becsapódás okozta erő miatt eltört egy képkeretet. Idegesen fújtam ki a levegőt, majd felkaptam egy rövidnadrágot farmerom helyett és rohanva tettem meg az utat a tengerpartig, ahol lassabb tempóra váltottam, de így is olyan gyorsan futottam, hogy lábaim zsibbadtak és alig kaptam levegőt. Egy jó órás szenvedés után megkönnyebbülten terültem el a homokban és csak figyeltem a napot, amely egyre lejjebb haladt a horizonton. Térdeimet mellkasomhoz vonva üldögéltem a kellemesen hűvös időben és néztem ahogy a vérvörös lángok beszínezik a csillogó, sima víztükröt. Hirtelen ötlettől vezérelve dobtam le magamról a pólómat, majd rövid gatyám is erre a sorsra jutott, így gázoltam a sós habok közé. Keményen úsztam, így újra kimerültem és csak sodródtam végül az árral. Fejemet megrázva másztam ki a partra és újra jól éreztem magam, igaz, nem boldognak, de jól. Legalábbis jobban. Ruháimat kezembe kapva sétáltam békésen hazáig. Mikor beértem a házba anya hirtelen csapódott nekem és boldog nevetése megmelengette szívemet.
-Segíts, Louis!- tolt maga elé egyre csak hangosabban röhögve, amitől nekem is mosoly kúszott ajkaimra. Apa állt velem szemben egy párnával a kezében, eltökélten égett a tűz szemeiben, de ekkor megláttam tesóimat mögötte két másik fegyverrel és egyszerre estek édesapánknak, aki fulladozva próbált szabadulni a csajok szorításából, de sikertelenül. Hatalmas hahota járta át az egész épületet, de egy idő után mindegyikük kifulladt és az egész család boldogan terült el a nappaliban.
-Egyébként miért vagy alsónadrágban, fiam?- kuncogott apa, mire csak legyintettem.
-Csak úsztam egyet futás után.- szuszogtam hangosan, majd mindenkitől elköszöntem és szobámba érve bekapcsoltam a gépemet. Megnyitottam a blogomat, ami számomra egy virtuális napló, de akár egy történetnek is beillene, mivel csak a sanyarú sorsom van leírva benne és a néhány csendes perc, amikor senki nem zaklat. Tudom, ilyet általában lányok írnak, de mint mondtam, én is az vagyok. Frissítettem az oldalamat és elolvastam az előző naplóbejegyzésemhez írt kommenteket. Ketten kérdezték, hogy mikor lesz végre Louisnak jobb a helyzete és hárman írták, hogy Harryt legszívesebben megvernék. Ekkor megakadt a szemem egy eddig ismeretlen olvasón, aki hatalmas smileval írta ki, hogy boldog szülinapot nekem. Örültem figyelmességének és én is mosolygós fejjel ellátott üzenettel köszöntem meg neki. Megnéztem pár videót Youtube-n, majd leveleim alapos átnézése után kikapcsoltam a készüléket és kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamban. Az órára nézve rájöttem, hogy már hajnali 1 is elmúlt, így már hivatalosan is 18 éves vagyok. Anyáék reggel felköszöntöttek, de csak tortát kaptam, mert az ajándékom az volt, hogy elmehettem unokatesóimmal Angliába egy hétre és szerintem ez egy elég király szülinapi ajándék volt. Lassan kiürítettem a fejem, de a kés képe agyamba vésődött és nem hagyott aludni. Hogy lehet valaki ennyire szemét, hogy ilyet tesz más szülinapján? Egy idő után már Harry göndör feje sem kísértett és így sikerült álomba merülnöm.

1. harmad- első 10 perc

*Másnap reggel*

Már ébredéskor eldöntöttem, hogy a nyár utolsó napját a parton fogom élvezni, így miután megreggeliztem a családom körében, felkaptam a fürdőnadrágomat és csak figyeltem testemet a tükörben. Azonnal emlékek lepték el eddig nyugodt elmémet és nem akartak távozni onnan.

"-Milyen aranyos! Engedi, hogy a nővérei lánynak öltöztessék!- mosolygott anya rám, majd apára és egy fényképezővel megörökítette a pillanatot."

Teljesen tisztán emlékszem a napra, annak ellenére, hogy csak 5 éves voltam. Nem mondtam anyának soha, de nem engedtem meg nekik, hogy szoknyát adjanak rám és egy rózsaszín kivágott felsőt, hanem egyenesen én kértem őket, igaz, nem tiltakoztak. 

Egy pólót magamra kapva indultam le kisvárosunk legszebb részére, a szabad strandra, ahol boldogan kaptam le a felsőmet és felhőtlenül gázoltam a kellemesen hűs tengerbe. Kiélveztem a szünet utolsó pillanatait, mint minden normális fiatal. Ekkor azonban két erős tenyér telepedett meg vállaimon és kegyetlenül nyomott a hullámok alá, egyenesen bele a homokba. Próbáltam szabadulni, de nem engedett, nekem pedig fogyott a levegőm, de végül megkegyelmezett, így hatalmasakat lélegezve, remegő lábakkal álltam életem elrontója előtt, aki csak egy gúnyos mosollyal bámult kiábrándító alakomra. 

-Csak nem Tomlinson?- fonta karjait össze lehetetlenül izmos mellkasa előtt és egyre csak rajtam legeltette tekintetét. Testét több tetoválás is takarta, amik tökéletesen illeszkedtek rossz fiú imidzséhez.- Vegyél már valamit magadra, mert hányok tőled.- nézett mellkasomra undorodva, mire magamat átölelve, könnyeimmel küszködve indultam el mellette a partra, de még utánam kiáltott.- Menj anyucihoz és sírd el neki, hogy az a csúnya Harry mit mondott.- Olyan hangon beszélt, mint ahogy az óvodások szoktak, amikor kigúnyolják a másikat, nekem pedig egyre nehezebb volt türtőztetnem magam, hogy ne bőgjem el magam ennyi ember előtt. A pólómhoz kiérve felvettem az anyagot és leültem egy pálmafa árnyékába, ahonnan tökéletesen ráláttam Stylesra és barátaira, amint éppen röplabdáztak. Robusztus izomzata minden egyes megmozdulásánál tökéletesen megfeszült, így napbarnított bőrével párosulva úgy éreztem magam, mintha egyenesen Adoniszt figyelhetném kecses játéka közben. Annyira szégyelltem vézna valómat, mint még soha eddig és azt kívántam bár inkább valami hideg helyre születtem volna, akkor egész életemben járhatnék nagykabátban, nem kéne senkinek látnia förtelmes testemet. 

Lassan feltápászkodtam a földről és hazaindultam, mert tudtam, hogy itt már nem fogom ma jól érezni magam, azonban mielőtt elértem volna a biztonságot jelentő aprócska kis utcát egy kellemetlenül nagy lökést éreztem a hátamban, de sikerült megkapaszkodnom egy éppen útba eső fába. Természetesen Styles vihogott takarásomban, majd mikor megunta egy mozdulattal maga felé fordított és úgy gyomron vágott, hogy azonnal térdre estem.

-Miért utálsz?- néztem fel félénken, egyre csak a hasamat szorítva, nem figyelve szemeimben a vizes cseppek égető szúrását. 

-Mert egy undorító, semmirekellő, stréber kislány vagy!- sziszegte és hajamnál fogva felhúzott. Nem volt újdonság amit tett sajnos, többször is vert már meg, de természetesen erről senki nem tud, nem én fogom tönkretenni a hírnevét.- Remélem anyád tudja, hogy egy ekkora szerencsétlent hozott a világra!- rúgott még belém erőteljesen, majd elsétált, én pedig némán szipogva indultam el görnyedten hazafele. Az ajtóban megembereltem magam és egy igen erőltetett vigyorral léptem a biztonságot nyújtó falak közé, de senki nem volt otthon, így egyedül beültem a TV elé és csak bámultam ki a fejemből, agyam teljesen máshol járt. 

"Hatalmas mosollyal ajkaimon figyelem tükörképem, ugyanis abból egy lány néz vissza rám. Igaz, egy rövid hajú lány, de akkor is, lány! Alaposan mérem végig magam minden oldalról és kifejezetten tetszik, amit látok."

13 voltam, amikor egyedül voltam itthon és nővéreim ruháiba bújtam, majd 15 évesen elérkezettnek találtam az időt, hogy ugyan egy másik városban, de nőnek öltözve jelenjek meg az utcán. Az volt az egyetlen alkalom, amikor szépnek éreztem magam életemben, azóta nem tettem ilyet, mert féltem a lebukás veszélyétől. Nem egyszer próbáltam fel tesóim melltartóit, esetleg nyári ruháit és ilyenkor egy kicsit mindig jobban éreztem magam.
-Itthon vagy, Tomlinson?- hallottam meg a világ legijesztőbb, mégis legizgatóbb hangját, amitől gyomromban beindultak a pillangók, tudom, hogy ez úgy hangzik, mintha egy tinilány mondaná, de ez van.
-Igen.- remegett így is elég magas hangom, amin Harry csak nevetett, mint minden máson, ami velem kapcsolatos.- Mit szeretnél?- lépkedtem ki a teraszajtón óvatosan, ugyanis ott álldogált.
-Csak ismertetni veled a holnap kezdődő tanév szabályait.- kuncogott kajánul mikor felszisszentem, ugyanis kezemet kicsavarva tartott maga előtt.- 18 éves leszel, ugye, kicsi Lou?- suttogta a fülembe, amitől kellemes borzongás járta át egész valómat, ahelyett, hogy megijedtem volna, mint minden normális ember ilyen esetben.
-Aha.- csuktam be szemeimet, lelkem pedig már egy másik dimenzióban járt émelyítő illatától.
-Kurvára nem érdekel!- simított hatalmas tenyerét mellkasomra, hogy még véletlenül se szökjek el, habár nem nagyon terveztem.- Ha egyszer is az utamba mersz állni, vagy vissza mersz pofázni, akármit is csinálok veled, úgy meg fogod bánni, hogy többet majd még csak rám sem mersz nézni, érted?- taszított el magától, így térdre estem, majd hatalmasat rúgott oldalamba, amitől egy percig nem kaptam levegőt. Ez sem volt elég neki. Elkezdett olyan erővel ütni, hogy még a könnyem is kicsordult és mikor végre abbahagyta, képtelen voltam mozdulni, mindenem remegett a fájdalomtól és némán folytak a vizes csíkok arcomon. Nem figyelve szenvedésemre húzott fel és dühtől csillogó szemekkel köpött az arcomba.

"-Remélem fájt!- küldött még egy utolsó, lélegzetállító mosolyt felém, majd eltűnt a láthatáron, én pedig sajgó tagokkal mentem a szobámba és felitattam a vért oldalamról, majd lábaimról, így családom semmit nem vett észre. El sem tudom hinni, hogy egy ilyen helyes srác, hogy képes ilyet tenni."

2 éve vert meg legelőször és azóta folyamatosan bántalmaz, de már nem is olyan rossz, mint először.
-Utállak.- vetette még oda félvárról és lassan lépkedett ki kertünkből.
-Én is magamat.- támaszkodtam meg a hintaágyban és lassan ültem fel rá, fejemet a karfára hajtottam, csak élveztem a nyugtató ringatózást. Engedtem, hogy az álmok magukkal ragadjanak egy szebb és jobb világba, ahol az lehetek, aki csak szeretnék, mégsem ítél el senki.

*1 órával később*

-Louis!- simította végig valaki gyengéden arcomat, de én ijedten löktem el. Mikor megláttam, hogy csak anya az, boldogan öleltem magamhoz sovány testét, Ő pedig megkönnyebbülten nyomott egy puszit fejem búbjára.- Már égen.földön kerestünk!- kócolta össze hajamat és bekísért a házba.- Kész van az ebéd.- sietett a konyhába, ahol tesóim és apa már ott vártak. Mikor a később említett felnézett rám büszkeséget láttam megcsillanni íriszeiben, amitől hatalmas boldogság töltötte meg szívem.
-Gyere, fiam!- ültetett maga mellé és mindenféle témáról kérdezgetett, ami nagyon jól esett, de amikor néha szeretetből megütött óvatosan, akkor igen nagy kínokat éltem át a Styles-féle sérülések miatt.- Mit csinálsz délután?
-Szerintem átmegyek nagypapához.- keltem fel és segítettem anyának elmosogatni.
-Az jó lesz, mert már biztos nagyon hiányoznak neki az unokái.- folytatta a megkezdett munkámat anya. A szüleim nem tudják, hogy amikor elmegyek itthonról azzal az indokkal, hogy a barátaimmal leszek, mindig a nagypapihoz megyek, ugyanis nincsenek barátaim! Nagy lendülettel ragadtam meg szemüvegemet és már mentem is egy hangos köszönés kíséretében. Elég gyorsan odaértem a kellemes hangulatú, barackszínű falakkal megáldott, öreg házhoz. Négyet kopogtam, mire rögtön kinyílt az ajtó és papa rögtön mosolyogva beljebb vezetett. A forró tea már az asztalon várt, mintha csak megérezte volna, hogy jövök és azonnal belekezdett a mesélésbe, mint mindig, amit én nagyon élvezek.
-Tudod, Louis, a nagymamád a Te korodban már egy kisgyerek édesanyja volt és egész nap a ház körüli munkákat végezte, én pedig a földünkön dolgoztam. Anyukád már amióta tudja az eszét, azóta besegített mamádnak. Becsüld meg a nőket, fiam, mert Ők igazán tudják, hogy milyen az élet nehéz fele. Soha ne beszélj csúnyán édesanyáddal és segíts neki, ahol tudsz, mindig tudasd vele, hogy szereted és tiszteled. Ez nagyon fontos, Lou! Soha ne foglalkozz vele, hogy a többiek mit csinálnak, vagy hogy szégyellik a családjukat. Te szeresd Őket és soha ne hagyd el Őket!- mondta határozottan és én tudtam, hogy igaza van, ugyanis papának mindig igaza van, Nála bölcsebb emberrel még soha nem találkoztam.
Már este volt mikor hazafele indultam, de a nap még nem ment le teljesen. A parton sétálgattam, kellemes volt a kissé lehűlt levegő és a tenger sós illatának kombinációja.
-Hú, bazd meg, Tomlinson! Ma már sok lesz a mocskos pofádból!- jelent meg előttem Styles és azzal kezdte, hogy egy felütést mért rám, de elvétette, mivel gyomorszájba akarta, de a félelemtől lehajoltam, így olyan erővel vágott orrba, hogy szám azonnal megtelt vérrel.- Menj haza és állítsd el, mielőtt megfulladsz!- röhögött gúnyosan és ellökött, majd elment. A vörös, folyékony anyag köpködése lekötötte figyelmem, így már otthon is voltam egy szempillantás alatt.
-Istenem, Louis!- kapta szája elé kezeit Taylor.- Mi történt veled?- húzott karjai közé és gyengéden simogatott.
-Semmi.- tartottam vissza könnyeim és felrohantam a szobámba, de egy perc nyugtom sem lehetett, rögtön anya rontott be a szobámba riadtan és mellém ült az ágyamra.
-Bántott valaki?- nézett egyenesen szemembe. Csak egy anya képes ennyire jól megérezni a dolgokat, de nem mondhattam meg az igazat, mert puhánynak hinne, de nem is hazudhatok. Csöndben, nedves arccal figyeltem gyönyörűen ívelt arcát, mire átölelt és suttogva csitítgatott, míg végül elaludtam ölében, arcomra száradt vizes csíkokkal, dagadt szemekkel. 

Korong bedobás

Annyira ideges vagyok, hogy még a szemüvegemet is elfelejtettem felrakni, így viszont nem látok rendesen. Hatalmasakat lélegezve próbálom lenyugtatni magamat, ámbár kevés sikerrel, mivel ekkor eget rengető ordítás lök ki a komfortzónámból, minek eredményeképp megpillantom Őt. Kiemelkedő ügyességgel csúszik fel a jégre ütőjével a kezében. A közönség egyre csak hangosabb és hangosabb, szinte már elviselhetetlen frekvencián üvöltenek, mégsem tudom levenni Róla a szemem. Csak a hátán elhelyezkedő feliratra tudok koncentrálni, mely nem túl hosszú, számomra mégis oly csodálatos. "Styles", áll a hokimezen büszkén. A nagy, híres Harry Styles, akit egész Tolo tisztel és szeret, Ő mégis úgy bánik mindenkivel, mintha a világ az Ő irányítása alatt állna.

 Hogy mi is az a Tolo? Egy apró Görög város, gyönyörű tengerparttal és remek éjszakai élettel. Habár a hely nem éppen jégkorong csapatáról nevezetes, minden helybéli élvezi a hétvégi összecsapásokat. Én is, ez pedig a vesztemet jelentette, ugyanis amióta Styles itt meglátott egyszer, azóta elég komolyan rám szállt. Az életem olyan, mint egy nyomorult tini sorozat, azt leszámítva, hogy a szüleim nem váltak el. Én vagyok a nyomi gyerek az iskolai könyvtárból, aki halálosan beleszeretett a település legmenőbb pasijába, aki viszont ezt nem viszonozza. Ugyan, miért is viszonozná, mikor én, teljesen reménytelen, fiú vagyok. Meglepő fordulat, mi? Van 2 nővérem és anya utánuk már nagyon szeretett volna egy srácot, így legnagyobb örömére megszülettem én, de bár soha ne kívánt volna ilyet! Én csak testileg tartom magam pasinak. Lelkem mélyén tudom, hogy én lány vagyok, bár ezt egyetlen élő ember sem tudja rajtam kívül. Sokáig csak lányokkal barátkoztam az iskolában, de Harry Styles mindent felforgatott, amikor 6.-ban az osztályunkba érkezett. Amint meglátott, elkezdett piszkálni és kislánynak nevezett, így átpártoltam a fiú csapathoz, akik viszont számomra érdektelen témákról beszéltek és túl durvák voltak, én mégis maradtam, mivel be szerettem volna vágódni Harrynél, de Ő mindig talált rajtam valami kivetnivalót és egészen 14 éves koromig hatalmas fájdalmakat okozott, itt viszont úgy tűnt végre elválnak útjaink, mivel gimnáziumba mentünk. Emlékszem még a napra, mikor izgatottan szálltam ki a kocsiból a vasútállomáson a bőröndömmel, ugyanis indultunk a gólyatáborba. A váróterembe érve egyből kiszúrtam az utánozhatatlan göndör fürtöket, melyek Styles védjegyeivé váltak az évek során. Egy iskolába jelentkeztünk és ha ez még nem lenne elég, egy osztályba is kerültünk. Minden áldott este vörösre sírt szemekkel aludtam el. Azóta 3 év telt el, a helyzet mégis pont ugyanolyan kilátástalan. Holnap után elkezdődik egy új tanév, mely a szülinapomat is jelenti. 18 leszek, az már felnőttnek számít, de én nem érzek semmi különöst. Teljesen olyan nyomorultnak érzem magam, mint 6.-ik osztályban. 

Egy hatalmas csattanás hozott vissza a jelenbe, majd egy apró tárgy csapódott fájdalmasan mellkasomnak és ölemben landolt. Felszisszenve simítottam végig a fájó pontot felsőmön keresztül, míg kezembe vettem a kis fadarabot. Egy név állt rajta. A név, mely 6.-os korom óta kísért. Szép, vésett betűkkel díszelgett rajta a "Harry Styles" felirat. Ez Harry ütőjének egy darabja! Riadtan kaptam a tekintetem a jégre, ahol az említett srác erőteljesen püfölt egy másik játékost, a bíró pedig próbálta szétválasztani őket, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Boldogan figyeltem tovább a kicsi darabkát, amit nemrég még Harry érintett, majd féltőn zsebembe csúsztattam.

A meccs végén a kocsim felé vettem az irányt, amit hihetetlenül gyűlölök. Igaz, nem túl régi darab, de Styles kocsijaihoz képest gyalázatosan néz ki. Szemem rögtön kiszúrta a játékosoknak fenntartott parkolóban álló fekete, toyota land cruiser-t, melyre gyerek korom óta csorgatom a nyálam, akárhányszor csak meglátom egy autós magazinban. Nagyot sóhajtva nyitottam ki járművem ajtaját és amilyen gyorsan csak tudtam, elhagytam a helyszínt, zsebemben egy Harryhez tartozó tárggyal. 

Mikor beálltam a garázsba kellemes biztonság érzetem támadt. Hazaértem! Beléptem a házba, ahol anya takarított nagy hévvel, miközben apa a TV-t próbálta jobb belátásra bírni. Mosolyogva léptem a rövid hajú nőhöz és cuppanós puszit nyomtam mindkét orcájára. 

-Szia, Kicsim!- ölelt magához, majd folytatta a munkát. Hosszú léptekkel mentem fel a szobámba, ahol 2 nővérem fogadott. 

-Milyen volt a meccs?- húzott le az ágyra idősebb tesóm, Taylor. 

-Jó.- kereszteztem a lábaimat törökülésben.- Nyertek a srácok.

-Mikor veszítettek utoljára?- vigyorgott Chloe, a középső hármunk között. 

-Ja, Harryvel nem lehet veszíteni.- gondolkozott el Tay. A név hallatán akaratlanul is összeugrott a gyomrom és őrült liftezésbe kezdett.

-Hány óra van?- nyeltem egy hatalmasat. 

-Már 11 körül.- felelte Chloe. Eldöntöttem, hogy majd reggel zuhanyozok, ma már csak elvándorolok álom földre. 

-Én szerintem lefekszek.- indultam meg szekrényem felé és egy tiszta alsógatyával lépkedtem vissza. 

-Álmodj szépeket, Louis!- adott egy puszit Taylor, majd kecsesen távozott Chloeval az oldalán, aki csak intett egyet. Fogmosás után beestem az ágyamba és szinte azonnal álomba merültem, azonban előtte még megjelent lelki szemeim előtt a csodálatos jégkorong játékos, göndör fürtjeivel és igéző, zöld szemeivel. Ez vagyok én, nem tehetek ellene, a béna és halk Louis Tomlinson.