2014. július 5., szombat

1. harmad- első 10 perc


*Másnap reggel*

Már ébredéskor eldöntöttem, hogy a nyár utolsó napját a parton fogom élvezni, így miután megreggeliztem a családom körében, felkaptam a fürdőnadrágomat és csak figyeltem testemet a tükörben. Azonnal emlékek lepték el eddig nyugodt elmémet és nem akartak távozni onnan.

"-Milyen aranyos! Engedi, hogy a nővérei lánynak öltöztessék!- mosolygott anya rám, majd apára és egy fényképezővel megörökítette a pillanatot."

Teljesen tisztán emlékszem a napra, annak ellenére, hogy csak 5 éves voltam. Nem mondtam anyának soha, de nem engedtem meg nekik, hogy szoknyát adjanak rám és egy rózsaszín kivágott felsőt, hanem egyenesen én kértem őket, igaz, nem tiltakoztak. 
Egy pólót magamra kapva indultam le kisvárosunk legszebb részére, a szabad strandra, ahol boldogan kaptam le a felsőmet és felhőtlenül gázoltam a kellemesen hűs tengerbe. Kiélveztem a szünet utolsó pillanatait, mint minden normális fiatal. Ekkor azonban két erős tenyér telepedett meg vállaimon és kegyetlenül nyomott a hullámok alá, egyenesen bele a homokba. Próbáltam szabadulni, de nem engedett, nekem pedig fogyott a levegőm, de végül megkegyelmezett, így hatalmasakat lélegezve, remegő lábakkal álltam életem elrontója előtt, aki csak egy gúnyos mosollyal bámult kiábrándító alakomra. 
-Csak nem Tomlinson?- fonta karjait össze lehetetlenül izmos mellkasa előtt és egyre csak rajtam legeltette tekintetét. Testét több tetoválás is takarta, amik tökéletesen illeszkedtek rossz fiú imidzséhez.- Vegyél már valamit magadra, mert hányok tőled.- nézett mellkasomra undorodva, mire magamat átölelve, könnyeimmel küszködve indultam el mellette a partra, de még utánam kiáltott.- Menj anyucihoz és sírd el neki, hogy az a csúnya Harry mit mondott.- Olyan hangon beszélt, mint ahogy az óvodások szoktak, amikor kigúnyolják a másikat, nekem pedig egyre nehezebb volt türtőztetnem magam, hogy ne bőgjem el magam ennyi ember előtt. A pólómhoz kiérve felvettem az anyagot és leültem egy pálmafa árnyékába, ahonnan tökéletesen ráláttam Stylesra és barátaira, amint éppen röplabdáztak. Robusztus izomzata minden egyes megmozdulásánál tökéletesen megfeszült, így napbarnított bőrével párosulva úgy éreztem magam, mintha egyenesen Adoniszt figyelhetném kecses játéka közben. Annyira szégyelltem vézna valómat, mint még soha eddig és azt kívántam bár inkább valami hideg helyre születtem volna, akkor egész életemben járhatnék nagykabátban, nem kéne senkinek látnia förtelmes testemet. 
Lassan feltápászkodtam a földről és hazaindultam, mert tudtam, hogy itt már nem fogom ma jól érezni magam, azonban mielőtt elértem volna a biztonságot jelentő aprócska kis utcát egy kellemetlenül nagy lökést éreztem a hátamban, de sikerült megkapaszkodnom egy éppen útba eső fába. Természetesen Styles vihogott takarásomban, majd mikor megunta egy mozdulattal maga felé fordított és úgy gyomron vágott, hogy azonnal térdre estem.
-Miért utálsz?- néztem fel félénken, egyre csak a hasamat szorítva, nem figyelve szemeimben a vizes cseppek égető szúrását. 
-Mert egy undorító, semmirekellő, stréber kislány vagy!- sziszegte és hajamnál fogva felhúzott. Nem volt újdonság amit tett sajnos, többször is vert már meg, de természetesen erről senki nem tud, nem én fogom tönkretenni a hírnevét.- Remélem anyád tudja, hogy egy ekkora szerencsétlent hozott a világra!- rúgott még belém erőteljesen, majd elsétált, én pedig némán szipogva indultam el görnyedten hazafele. Az ajtóban megembereltem magam és egy igen erőltetett vigyorral léptem a biztonságot nyújtó falak közé, de senki nem volt otthon, így egyedül beültem a TV elé és csak bámultam ki a fejemből, agyam teljesen máshol járt. 

"Hatalmas mosollyal ajkaimon figyelem tükörképem, ugyanis abból egy lány néz vissza rám. Igaz, egy rövid hajú lány, de akkor is, lány! Alaposan mérem végig magam minden oldalról és kifejezetten tetszik, amit látok."

13 voltam, amikor egyedül voltam itthon és nővéreim ruháiba bújtam, majd 15 évesen elérkezettnek találtam az időt, hogy ugyan egy másik városban, de nőnek öltözve jelenjek meg az utcán. Az volt az egyetlen alkalom, amikor szépnek éreztem magam életemben, azóta nem tettem ilyet, mert féltem a lebukás veszélyétől. Nem egyszer próbáltam fel tesóim melltartóit, esetleg nyári ruháit és ilyenkor egy kicsit mindig jobban éreztem magam.
-Itthon vagy, Tomlinson?- hallottam meg a világ legijesztőbb, mégis legizgatóbb hangját, amitől gyomromban beindultak a pillangók, tudom, hogy ez úgy hangzik, mintha egy tinilány mondaná, de ez van.
-Igen.- remegett így is elég magas hangom, amin Harry csak nevetett, mint minden máson, ami velem kapcsolatos.- Mit szeretnél?- lépkedtem ki a teraszajtón óvatosan, ugyanis ott álldogált.
-Csak ismertetni veled a holnap kezdődő tanév szabályait.- kuncogott kajánul mikor felszisszentem, ugyanis kezemet kicsavarva tartott maga előtt.- 18 éves leszel, ugye, kicsi Lou?- suttogta a fülembe, amitől kellemes borzongás járta át egész valómat, ahelyett, hogy megijedtem volna, mint minden normális ember ilyen esetben.
-Aha.- csuktam be szemeimet, lelkem pedig már egy másik dimenzióban járt émelyítő illatától.
-Kurvára nem érdekel!- simított hatalmas tenyerét mellkasomra, hogy még véletlenül se szökjek el, habár nem nagyon terveztem.- Ha egyszer is az utamba mersz állni, vagy vissza mersz pofázni, akármit is csinálok veled, úgy meg fogod bánni, hogy többet majd még csak rám sem mersz nézni, érted?- taszított el magától, így térdre estem, majd hatalmasat rúgott oldalamba, amitől egy percig nem kaptam levegőt. Ez sem volt elég neki. Elkezdett olyan erővel ütni, hogy még a könnyem is kicsordult és mikor végre abbahagyta, képtelen voltam mozdulni, mindenem remegett a fájdalomtól és némán folytak a vizes csíkok arcomon. Nem figyelve szenvedésemre húzott fel és dühtől csillogó szemekkel köpött az arcomba.

"-Remélem fájt!- küldött még egy utolsó, lélegzetállító mosolyt felém, majd eltűnt a láthatáron, én pedig sajgó tagokkal mentem a szobámba és felitattam a vért oldalamról, majd lábaimról, így családom semmit nem vett észre. El sem tudom hinni, hogy egy ilyen helyes srác, hogy képes ilyet tenni."

2 éve vert meg legelőször és azóta folyamatosan bántalmaz, de már nem is olyan rossz, mint először.
-Utállak.- vetette még oda félvárról és lassan lépkedett ki kertünkből.
-Én is magamat.- támaszkodtam meg a hintaágyban és lassan ültem fel rá, fejemet a karfára hajtottam, csak élveztem a nyugtató ringatózást. Engedtem, hogy az álmok magukkal ragadjanak egy szebb és jobb világba, ahol az lehetek, aki csak szeretnék, mégsem ítél el senki.

*1 órával később*

-Louis!- simította végig valaki gyengéden arcomat, de én ijedten löktem el. Mikor megláttam, hogy csak anya az, boldogan öleltem magamhoz sovány testét, Ő pedig megkönnyebbülten nyomott egy puszit fejem búbjára.- Már égen.földön kerestünk!- kócolta össze hajamat és bekísért a házba.- Kész van az ebéd.- sietett a konyhába, ahol tesóim és apa már ott vártak. Mikor a később említett felnézett rám büszkeséget láttam megcsillanni íriszeiben, amitől hatalmas boldogság töltötte meg szívem.
-Gyere, fiam!- ültetett maga mellé és mindenféle témáról kérdezgetett, ami nagyon jól esett, de amikor néha szeretetből megütött óvatosan, akkor igen nagy kínokat éltem át a Styles-féle sérülések miatt.- Mit csinálsz délután?
-Szerintem átmegyek nagypapához.- keltem fel és segítettem anyának elmosogatni.
-Az jó lesz, mert már biztos nagyon hiányoznak neki az unokái.- folytatta a megkezdett munkámat anya. A szüleim nem tudják, hogy amikor elmegyek itthonról azzal az indokkal, hogy a barátaimmal leszek, mindig a nagypapihoz megyek, ugyanis nincsenek barátaim! Nagy lendülettel ragadtam meg szemüvegemet és már mentem is egy hangos köszönés kíséretében. Elég gyorsan odaértem a kellemes hangulatú, barackszínű falakkal megáldott, öreg házhoz. Négyet kopogtam, mire rögtön kinyílt az ajtó és papa rögtön mosolyogva beljebb vezetett. A forró tea már az asztalon várt, mintha csak megérezte volna, hogy jövök és azonnal belekezdett a mesélésbe, mint mindig, amit én nagyon élvezek.
-Tudod, Louis, a nagymamád a Te korodban már egy kisgyerek édesanyja volt és egész nap a ház körüli munkákat végezte, én pedig a földünkön dolgoztam. Anyukád már amióta tudja az eszét, azóta besegített mamádnak. Becsüld meg a nőket, fiam, mert Ők igazán tudják, hogy milyen az élet nehéz fele. Soha ne beszélj csúnyán édesanyáddal és segíts neki, ahol tudsz, mindig tudasd vele, hogy szereted és tiszteled. Ez nagyon fontos, Lou! Soha ne foglalkozz vele, hogy a többiek mit csinálnak, vagy hogy szégyellik a családjukat. Te szeresd Őket és soha ne hagyd el Őket!- mondta határozottan és én tudtam, hogy igaza van, ugyanis papának mindig igaza van, Nála bölcsebb emberrel még soha nem találkoztam.
Már este volt mikor hazafele indultam, de a nap még nem ment le teljesen. A parton sétálgattam, kellemes volt a kissé lehűlt levegő és a tenger sós illatának kombinációja.
-Hú, bazd meg, Tomlinson! Ma már sok lesz a mocskos pofádból!- jelent meg előttem Styles és azzal kezdte, hogy egy felütést mért rám, de elvétette, mivel gyomorszájba akarta, de a félelemtől lehajoltam, így olyan erővel vágott orrba, hogy szám azonnal megtelt vérrel.- Menj haza és állítsd el, mielőtt megfulladsz!- röhögött gúnyosan és ellökött, majd elment. A vörös, folyékony anyag köpködése lekötötte figyelmem, így már otthon is voltam egy szempillantás alatt.
-Istenem, Louis!- kapta szája elé kezeit Taylor.- Mi történt veled?- húzott karjai közé és gyengéden simogatott.
-Semmi.- tartottam vissza könnyeim és felrohantam a szobámba, de egy perc nyugtom sem lehetett, rögtön anya rontott be a szobámba riadtan és mellém ült az ágyamra.
-Bántott valaki?- nézett egyenesen szemembe. Csak egy anya képes ennyire jól megérezni a dolgokat, de nem mondhattam meg az igazat, mert puhánynak hinne, de nem is hazudhatok. Csöndben, nedves arccal figyeltem gyönyörűen ívelt arcát, mire átölelt és suttogva csitítgatott, míg végül elaludtam ölében, arcomra száradt vizes csíkokkal, dagadt szemekkel. 

4 megjegyzés:

  1. Oh, ne már. Szegény Louis:( Miért teszi ezt vele Harry? :(
    Egyébként ugye Larry történet lesz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :/ Ki fog derülni. Az, de nem a megszokott.

      Törlés
  2. ááá neeeee, gonosz harry!:P Rossz Harry, Rossz Harry, tanulj meg viselkedni:PPHarry elég hülyén mutatja ki a szeretetétxd mint egy oviiisxd (csak durvábbanxd) (am el vagyokxd)
    Nagyon jól írsz:) Nagyon tetszik ez a sztori, hozd gyorsan a kövit:DD lécciixd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Csak nyugodtan vezesd le a feszültséget! :)
      Köszönöm szépen, hihetetlenül kedves vagy és megpróbálom most már hozni. :)

      Törlés